Egy kicsit olyannak érzem ezt az élethelyzetet, mikor a drogos épp nyakig be van mindenezve, és elhatározásra jut, hogy változni akar. A vállalások, amiket ilyenkor teszünk, vajon visszarázódva a normál hétköznapokba, mennyire lesznek tarthatók? Mennyi idő alatt adjuk fel, és veszíti aktualitását egészen a következő decemberig, amikor is újra ugyanebbe fogunk beleesni.
Aki azt keresi, hogy mikor fér bele az életébe az edzés, és nem hajlandó az edzéshez igazítani az életét, ne is várjon eredményt. Tapasztalataim szerint aki januárban kezd el „életmódot változtatni”, az a leggyakrabban pont februárig szokott tartani.
Aki márciusban vagy áprilisban fog neki féktelenül a strandforma építésnek, azoknak se lesz könnyebb dolga, kivéve akkor, ha egy évek óta épített jó alapból jönnek, és le kell dobni néhány kilót a tömegelős formából. A nulláról való terrafolmárás se temérdek edzéssel, se cuccal, se isten segedelmével nem fog megtörténni 2 hónap alatt.
Mi a megoldás? Kezdjetek el tenni az eredményért, és hagyjátok a tervezgetést. Az edzésnek és a megfelelő táplálkozásnak ki kell alakítani a helyét az életetekben, hiszen ha lenne neki helye akkor ezzel nem is lenne probléma. Ha jól sikerül meghatározni a céljaidat, ami alatt azt értem, hogy mondjuk ne akarjatok egyből 100 kilóval fekvenyomni, vagy 50 kilót fogyni. Először legyen meg a heti 3 edzés, aztán kezdjetek el figyelni a kajára stb. Az eredmények majd jönnek.